| dbo:abstract
|
- I. Zsigmond (lengyelül: Zygmunt I, litvánul: Žygimantas II; Kozienice, Lengyel Királyság, 1467. január 1. – Krakkó, Lengyel Királyság, 1548. április 1.), a Jagelló-házból származó lengyel király és litván nagyfejedelem 1506-től 1548-as haláláig. Zsigmond volt a korábbi I. János Albert és Sándor lengyel királyok fiatalabb testvére. Az Öreg Zsigmond (lengyelül: Zygmunt Stary, litvánul: Žygimantas Senasis) ragadványnévvel illetik, hogy megkülönböztessék fiától, a későbbi II. Zsigmond Ágost királytól. Zsigmond 1467-ben született IV. Kázmér lengyel király és Ausztriai Erzsébet királyné gyermekeként. Tizenhárom testvére közül ő volt az ötödik fiúgyermek, így nem volt várható, hogy valaha is elfoglalja az ország trónját. Zsigmond legidősebb testvére és apjuk örököse II. Ulászló előbb cseh, majd magyar és horvát király lett Podjebrád György és Hunyadi Mátyás utódaként. Amikor apjuk 1492-ben elhunyt, országát megosztotta két idősebb fia között, I. János Albert lengyel király, míg Sándor litván nagyfejedelem lett. János Albert 1501-es halálát követően Sándor örökölte a lengyel koronát is, majd az ő 1506-os váratlan elhunyta után a trón az akkor harminckilenc éves Zsigmondra szállt. Uralkodása alatt végleg a Lengyel Királysághoz csatolta Mazóviát és Varsót, továbbá biztosította országa számára, hogy a lutheránus unokaöccse, Brandenburgi Albert által megalapított Porosz Hercegség a Lengyel Királyság hűbérese legyen. Zsigmond hadvezére, Jan Tarnowski vezetése alatt legyőzte a Moldvai Fejedelemséget az obertini csata során, valamint sikeresen lépett fel a Moszkvai Nagyfejedelemséggel szemben is, így erősítve meg országa keleti határait. Negyvenkét éves uralkodása döntő hatást tett a lengyel építészetre, a konyhára, a nyelvre és szokásokra is, különösen második felesége, Bona Sforza királyné hatására. Az itáliai stílusok meghonosításának következtében Zsigmond uralkodását szokás a „lengyel reneszánsz csúcsának” és a „lengyel aranykornak” is nevezni. A korábbi lengyel fizetőeszközön, a 200 złoty-s bankjegyen az ő képmása volt megtalálható. Zsigmond kétszer házasodott, első felesége a magyar nemesi származású Szapolyai Borbála volt, míg második felesége a milánói herceg, Gian Galeazzo Sforza leánya, Bona Sforza lett. Második házasságából származó egyetlen felnőttkort megért fiát, Zsigmond Ágostot 1529-ben, még életében koronáztatta királlyá (latinul: Vivente rege), aki apja 1548-as halálát követően foglalta el a lengyel trónt. (hu)
- I. Zsigmond (lengyelül: Zygmunt I, litvánul: Žygimantas II; Kozienice, Lengyel Királyság, 1467. január 1. – Krakkó, Lengyel Királyság, 1548. április 1.), a Jagelló-házból származó lengyel király és litván nagyfejedelem 1506-től 1548-as haláláig. Zsigmond volt a korábbi I. János Albert és Sándor lengyel királyok fiatalabb testvére. Az Öreg Zsigmond (lengyelül: Zygmunt Stary, litvánul: Žygimantas Senasis) ragadványnévvel illetik, hogy megkülönböztessék fiától, a későbbi II. Zsigmond Ágost királytól. Zsigmond 1467-ben született IV. Kázmér lengyel király és Ausztriai Erzsébet királyné gyermekeként. Tizenhárom testvére közül ő volt az ötödik fiúgyermek, így nem volt várható, hogy valaha is elfoglalja az ország trónját. Zsigmond legidősebb testvére és apjuk örököse II. Ulászló előbb cseh, majd magyar és horvát király lett Podjebrád György és Hunyadi Mátyás utódaként. Amikor apjuk 1492-ben elhunyt, országát megosztotta két idősebb fia között, I. János Albert lengyel király, míg Sándor litván nagyfejedelem lett. János Albert 1501-es halálát követően Sándor örökölte a lengyel koronát is, majd az ő 1506-os váratlan elhunyta után a trón az akkor harminckilenc éves Zsigmondra szállt. Uralkodása alatt végleg a Lengyel Királysághoz csatolta Mazóviát és Varsót, továbbá biztosította országa számára, hogy a lutheránus unokaöccse, Brandenburgi Albert által megalapított Porosz Hercegség a Lengyel Királyság hűbérese legyen. Zsigmond hadvezére, Jan Tarnowski vezetése alatt legyőzte a Moldvai Fejedelemséget az obertini csata során, valamint sikeresen lépett fel a Moszkvai Nagyfejedelemséggel szemben is, így erősítve meg országa keleti határait. Negyvenkét éves uralkodása döntő hatást tett a lengyel építészetre, a konyhára, a nyelvre és szokásokra is, különösen második felesége, Bona Sforza királyné hatására. Az itáliai stílusok meghonosításának következtében Zsigmond uralkodását szokás a „lengyel reneszánsz csúcsának” és a „lengyel aranykornak” is nevezni. A korábbi lengyel fizetőeszközön, a 200 złoty-s bankjegyen az ő képmása volt megtalálható. Zsigmond kétszer házasodott, első felesége a magyar nemesi származású Szapolyai Borbála volt, míg második felesége a milánói herceg, Gian Galeazzo Sforza leánya, Bona Sforza lett. Második házasságából származó egyetlen felnőttkort megért fiát, Zsigmond Ágostot 1529-ben, még életében koronáztatta királlyá (latinul: Vivente rege), aki apja 1548-as halálát követően foglalta el a lengyel trónt. (hu)
|
