| dbo:abstract
|
- II. Ulászló - ragadványnevén Dobzse László, lengyelül: Władysław II Jagiellończyk, csehül: Vladislav II Jagellonský - (Krakkó, 1456. március 1. – Buda, 1516. március 13.) cseh király 1471-től, magyar király 1490-től haláláig. A Jagelló-házi lengyel király, IV. Kázmér és felesége, Habsburg Erzsébet királyné, magyar királyi hercegnő elsőszülött fia. I. Mátyás 1490 áprilisi halála után öten pályáztak a magyar trónra: Mátyás törvényesített fia, Corvin János, Mátyás második felesége, Beatrix királyné, I. Miksa német király, János Albert későbbi lengyel király és bátyja, Ulászló cseh király. Minden trónkövetelő mögött jelentős támogatottság állt, ennek ellenére Ulászló gyorsan megnyerte magának a magyar urak többségét, Beatrixot feleségül vette, Corvin Jánost pedig hűségre eskette, így 1490 nyarára elismertette magát Magyarország királyának. Ulászló tehetséges, ravasz, ugyanakkor kompromisszumkész politikus volt, ennek ellenére az utókor méltatlanul bánt emlékével és gúnyosan Dobzse Lászlónak nevezi (a dobzse annyit tesz, „jól van”), valamint olyan történelmietlen legendákkal szőtte körül, mint például a lacikonyha. Az Ulászlóval kapcsolatos történeti konszolidáció a 20. században kezdődött el, amikor a történészek munkájának köszönhetően egyre szélesebb körben ismertté vált Mátyás zsarnokoskodása, tetteinek gyakori igazságtalansága, hogy Ulászló uralma valójában Mátyáséhoz hasonlóan fejlődésben és gazdagságban telt, a török uralomért pedig sem ő, sem fia, II. Lajos nem tehetők felelőssé közvetlenül. Ulászló Mátyáshoz hasonlóan jelentős építkezéseket folytatott, támogatta a művészeteket, a reneszánszt. Gyengeségének valóságalapját minden bizonnyal az képezi, hogy idős korára agyvérzése miatt már nem tudott közvetlenül részt venni a mindennapi ügyek intézésében és a döntéshozatalban. (hu)
- II. Ulászló - ragadványnevén Dobzse László, lengyelül: Władysław II Jagiellończyk, csehül: Vladislav II Jagellonský - (Krakkó, 1456. március 1. – Buda, 1516. március 13.) cseh király 1471-től, magyar király 1490-től haláláig. A Jagelló-házi lengyel király, IV. Kázmér és felesége, Habsburg Erzsébet királyné, magyar királyi hercegnő elsőszülött fia. I. Mátyás 1490 áprilisi halála után öten pályáztak a magyar trónra: Mátyás törvényesített fia, Corvin János, Mátyás második felesége, Beatrix királyné, I. Miksa német király, János Albert későbbi lengyel király és bátyja, Ulászló cseh király. Minden trónkövetelő mögött jelentős támogatottság állt, ennek ellenére Ulászló gyorsan megnyerte magának a magyar urak többségét, Beatrixot feleségül vette, Corvin Jánost pedig hűségre eskette, így 1490 nyarára elismertette magát Magyarország királyának. Ulászló tehetséges, ravasz, ugyanakkor kompromisszumkész politikus volt, ennek ellenére az utókor méltatlanul bánt emlékével és gúnyosan Dobzse Lászlónak nevezi (a dobzse annyit tesz, „jól van”), valamint olyan történelmietlen legendákkal szőtte körül, mint például a lacikonyha. Az Ulászlóval kapcsolatos történeti konszolidáció a 20. században kezdődött el, amikor a történészek munkájának köszönhetően egyre szélesebb körben ismertté vált Mátyás zsarnokoskodása, tetteinek gyakori igazságtalansága, hogy Ulászló uralma valójában Mátyáséhoz hasonlóan fejlődésben és gazdagságban telt, a török uralomért pedig sem ő, sem fia, II. Lajos nem tehetők felelőssé közvetlenül. Ulászló Mátyáshoz hasonlóan jelentős építkezéseket folytatott, támogatta a művészeteket, a reneszánszt. Gyengeségének valóságalapját minden bizonnyal az képezi, hogy idős korára agyvérzése miatt már nem tudott közvetlenül részt venni a mindennapi ügyek intézésében és a döntéshozatalban. (hu)
|
