| dbo:abstract
|
- Ilse Aichinger (Bécs, 1921. november 1. – Bécs, 2016. november 11.) osztrák írónő. Ilse Aichinger jómódú polgári családban nőtt föl, édesanyja zsidó orvosnő volt. Élete első éveit Linzben töltötte és Bécsben járt iskolába, 1939-ben érettségizett. Fél zsidóként az akkor osztrák állam nem engedélyezte az egyetemi tanulmányt, munkaszolgálatra hívták be. A háború után néhány évig orvostanhallgató volt, majd az S. Fisher kiadónál lett Frankfurt am Mainban és az új Ulmi Formatervezési Főiskola létrehozásában segédkezett. A Gruppe 47 irodalmi társulás találkozóján ismerkedett meg Günter Eichhal; 1953-ban házasodtak össze és 1963-ban a Salzburg közelében fekvő Großgmainba költöztek. 1984-ben I. Aichinger újra Frankfurt am Mainba költözött, majd 1989-ben Bécsbe. Számos magas kitüntetést kapott, 1952-ben a Gruppe 47 díját. Írásai elbeszélő próza, hangjáték és költészet. Első regénye az önéletrajzi hangvételű Die größere Hoffnung (Nagyobb remény), amelyben egy zsidó anya és lánya történetét meséli el Bécsben a deportálások idején, állandó félelemben, jellegzetesen expresszív képekben. Az ezt követő elbeszéléseiben, hangjátékaiban és verseiben a valóság háttérbe szorul, a szövegek lerövidülnek - részben abszurd, irreális, álomszerű jelenetekké - és létmeghatározó események kerülnek a középpontba. Az olyan elbeszélési mint Der Gefesselte vagy Spiegelgeschichte nagy hatással voltak a jelenkori német irodalomra. (hu)
- Ilse Aichinger (Bécs, 1921. november 1. – Bécs, 2016. november 11.) osztrák írónő. Ilse Aichinger jómódú polgári családban nőtt föl, édesanyja zsidó orvosnő volt. Élete első éveit Linzben töltötte és Bécsben járt iskolába, 1939-ben érettségizett. Fél zsidóként az akkor osztrák állam nem engedélyezte az egyetemi tanulmányt, munkaszolgálatra hívták be. A háború után néhány évig orvostanhallgató volt, majd az S. Fisher kiadónál lett Frankfurt am Mainban és az új Ulmi Formatervezési Főiskola létrehozásában segédkezett. A Gruppe 47 irodalmi társulás találkozóján ismerkedett meg Günter Eichhal; 1953-ban házasodtak össze és 1963-ban a Salzburg közelében fekvő Großgmainba költöztek. 1984-ben I. Aichinger újra Frankfurt am Mainba költözött, majd 1989-ben Bécsbe. Számos magas kitüntetést kapott, 1952-ben a Gruppe 47 díját. Írásai elbeszélő próza, hangjáték és költészet. Első regénye az önéletrajzi hangvételű Die größere Hoffnung (Nagyobb remény), amelyben egy zsidó anya és lánya történetét meséli el Bécsben a deportálások idején, állandó félelemben, jellegzetesen expresszív képekben. Az ezt követő elbeszéléseiben, hangjátékaiban és verseiben a valóság háttérbe szorul, a szövegek lerövidülnek - részben abszurd, irreális, álomszerű jelenetekké - és létmeghatározó események kerülnek a középpontba. Az olyan elbeszélési mint Der Gefesselte vagy Spiegelgeschichte nagy hatással voltak a jelenkori német irodalomra. (hu)
|
