| dbo:abstract
|
- A Led Zeppelin a brit Led Zeppelin rockegyüttes azonos című bemutatkozó albuma. 1968 októberében, a londoni Olympic Studiosban vették fel és 1969. január 12-én az USA-ban, április 1-jén Angliában az Atlantic Records adta ki. Jimmy Page az együttes alapítója és gitárosa már korábban ismertséget szerzett, előbb stúdiómunkái majd a Yardbirds gitárosa révén. 1968 augusztusában a Yardbirs felbomlott, Page viszont eleget akart tenni szerződéses kötelezettségeinek, ami egy skandináv turnét jelentett. Robert Plant énekessel, John Bonham dobossal és John Paul Jones basszusgitárossal/billentyűssel kiegészítve új zenekart szervezett, amely először New Yardbirds, majd Led Zeppelin néven adott koncerteket. Mire az első album megjelent, a zenekar iránt már komoly érdeklődés mutatkozott, mivel elementáris erejű fellépéseikkel nagyobb sikert arattak, mint az utánuk fellépő főattrakciók. Az album – melynek létrehozásában mind a négy zenésznek fontos szerepe volt – akkoriban egyedinek számító módon ötvözte a bluest és a rockot. Különlegesnek számító, eklektikus hangzásuk a hard rock, a pszichedelikus zene, a folk-rock és a blues stílusjegyeit egyaránt felvonultatta, és az együttest az Atlanti-óceán mindkét partján megkedveltette az ellenkultúrával. Bár több szerzemény is ismert blues és folk dalokon alapul, a lemez nagyrészének jellegzetes, kemény hangzása van; általában ezt az albumot szokás tekinteni az első valódi hard rock anyagnak. Az album zenei anyagát mindössze 30 óra (keveréssel együtt 36) alatt vették fel, még azelőtt hogy aláírták volna az Atlantic Records szerződését, amely a későbbiekben teljes művészi szabadságot biztosított a zenekar számára. A felvételek költségeit Page saját zsebből fizette, és az album produceri munkálatait is ő végezte el. A keverést gyermekkori barátja, végezte, a Hindenburgi katasztrófát ábrázoló ikonikus borítót pedig tervezte. A legtöbb dal túl hosszú volt ahhoz, hogy kislemezen is megjelenjen, és hogy a népszerű rádiók lejátszási listájába is bekerüljön. Ezért csak a Good Times Bad Times (B oldalán a Communication Breakdown szerepel) című szám jelent meg kislemezen, de a zenekar mindig is ellenezte dalaik kislemezen való megjelentetését. Az albumorientált rock rádióállomásokon való szereplés, és a zenekar népszerűsége miatt azonban az album sok dalát műsorára tűzték egyes rádióadók. Megjelenésekor vegyes kritikákat kapott, ironikus módon sok népszerű magazin, köztük a Rolling Stone, lehúzta az albumot. Később felülbírálták kezdeti kritikáik, és széleskörű kulturális hatása révén, világszerte elismertté vált. A kritikusok minden idők egyik legjelentősebb albumának tekintik, sokak szerint korszakhatárt jelent a könnyűzenében. A Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albumának listáján a 29. helyre sorolta, feljebb mint bármelyik másik lemezüket. A brit Q magazin 2007-es 21 lemez amelyek megváltoztatták a zenét listáján pedig a 6. helyre került. Szerepel a Rock and Roll Hall of Fame Definitive 200 album listáján, valamint 2004-ben beválasztották a Grammy Hall of Fame gyűjteményébe is. Az album kereskedelmileg is sikert aratott, megjelenése után fokozatosan ért el egyre magasabb pozíciókat. Az amerikai Billboard 200 albumlistán hamar bekerült a Top40-be, és 50 hétig ott is maradt. Legjobb helyezése 1969 és 1970 folyamán a 10. hely volt, míg a brit albumlistán a 6. hely. Az album amerikai eladásairól az RIAA 1999-ben hitelesített utoljára adatot, amely alapján 8 millió példányt adtak el belőle, de újabb források szerint 10 millió feletti darabszámot vásároltak belőle az Egyesült Államokban. (hu)
- A Led Zeppelin a brit Led Zeppelin rockegyüttes azonos című bemutatkozó albuma. 1968 októberében, a londoni Olympic Studiosban vették fel és 1969. január 12-én az USA-ban, április 1-jén Angliában az Atlantic Records adta ki. Jimmy Page az együttes alapítója és gitárosa már korábban ismertséget szerzett, előbb stúdiómunkái majd a Yardbirds gitárosa révén. 1968 augusztusában a Yardbirs felbomlott, Page viszont eleget akart tenni szerződéses kötelezettségeinek, ami egy skandináv turnét jelentett. Robert Plant énekessel, John Bonham dobossal és John Paul Jones basszusgitárossal/billentyűssel kiegészítve új zenekart szervezett, amely először New Yardbirds, majd Led Zeppelin néven adott koncerteket. Mire az első album megjelent, a zenekar iránt már komoly érdeklődés mutatkozott, mivel elementáris erejű fellépéseikkel nagyobb sikert arattak, mint az utánuk fellépő főattrakciók. Az album – melynek létrehozásában mind a négy zenésznek fontos szerepe volt – akkoriban egyedinek számító módon ötvözte a bluest és a rockot. Különlegesnek számító, eklektikus hangzásuk a hard rock, a pszichedelikus zene, a folk-rock és a blues stílusjegyeit egyaránt felvonultatta, és az együttest az Atlanti-óceán mindkét partján megkedveltette az ellenkultúrával. Bár több szerzemény is ismert blues és folk dalokon alapul, a lemez nagyrészének jellegzetes, kemény hangzása van; általában ezt az albumot szokás tekinteni az első valódi hard rock anyagnak. Az album zenei anyagát mindössze 30 óra (keveréssel együtt 36) alatt vették fel, még azelőtt hogy aláírták volna az Atlantic Records szerződését, amely a későbbiekben teljes művészi szabadságot biztosított a zenekar számára. A felvételek költségeit Page saját zsebből fizette, és az album produceri munkálatait is ő végezte el. A keverést gyermekkori barátja, végezte, a Hindenburgi katasztrófát ábrázoló ikonikus borítót pedig tervezte. A legtöbb dal túl hosszú volt ahhoz, hogy kislemezen is megjelenjen, és hogy a népszerű rádiók lejátszási listájába is bekerüljön. Ezért csak a Good Times Bad Times (B oldalán a Communication Breakdown szerepel) című szám jelent meg kislemezen, de a zenekar mindig is ellenezte dalaik kislemezen való megjelentetését. Az albumorientált rock rádióállomásokon való szereplés, és a zenekar népszerűsége miatt azonban az album sok dalát műsorára tűzték egyes rádióadók. Megjelenésekor vegyes kritikákat kapott, ironikus módon sok népszerű magazin, köztük a Rolling Stone, lehúzta az albumot. Később felülbírálták kezdeti kritikáik, és széleskörű kulturális hatása révén, világszerte elismertté vált. A kritikusok minden idők egyik legjelentősebb albumának tekintik, sokak szerint korszakhatárt jelent a könnyűzenében. A Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albumának listáján a 29. helyre sorolta, feljebb mint bármelyik másik lemezüket. A brit Q magazin 2007-es 21 lemez amelyek megváltoztatták a zenét listáján pedig a 6. helyre került. Szerepel a Rock and Roll Hall of Fame Definitive 200 album listáján, valamint 2004-ben beválasztották a Grammy Hall of Fame gyűjteményébe is. Az album kereskedelmileg is sikert aratott, megjelenése után fokozatosan ért el egyre magasabb pozíciókat. Az amerikai Billboard 200 albumlistán hamar bekerült a Top40-be, és 50 hétig ott is maradt. Legjobb helyezése 1969 és 1970 folyamán a 10. hely volt, míg a brit albumlistán a 6. hely. Az album amerikai eladásairól az RIAA 1999-ben hitelesített utoljára adatot, amely alapján 8 millió példányt adtak el belőle, de újabb források szerint 10 millió feletti darabszámot vásároltak belőle az Egyesült Államokban. (hu)
|
