| dbo:abstract
|
- Edwin Eugene „Buzz” Aldrin, Jr. (Glen Ridge, New Jersey, 1930. január 20. –) amerikai űrhajós, az International Academy of Astronautics (IAA) tiszteleti tagja, Neil Armstrong után a második űrhajós, aki a Holdra lépett 1969. július 21-én. Emellett vadászpilóta, parancsnok a légierőben, mérnök. Aldrinnak több családi öröksége is van: elsősorban neve, „Buzz”, amelyet másfél évvel idősebb nővérétől örökölt, aki kisgyermekként nem tudta kiejteni a „brother” (öcsi) szót, helyette Buzzer, vagy röviden Buzz lett öccse megszólítása, amely egész életén át elkísérte olyannyira, hogy 1988-ban hivatalosan is anyakönyveztette. Másik családi öröksége a repülés volt. Édesapja pilóta volt az első világháborúban, így Aldrin számára a repülés mint közeg természetes volt, így az is természetes volt a számára, hogy a középiskola után a katonai repülés felé orientálódjon. Ennek szellemében jelentkezett a West Pointra, az USA Katonai Akadémiájára, ahol kiválóan teljesített, évfolyama harmadik legjobb tanulmányi eredményét nyújtva. Jó tanulmányi eredményénél fogva előjoga nyílt rá, hogy maga válassza meg, milyen alakulathoz kerül tényleges szolgálatra, és ő a légierőhöz kérte magát, vadászpilótának. Nem sokkal tanulmányai elvégzése után – már javában zajlott a koreai háború – Koreába vezényelték, és F–86 Sabre gépeken részt vett az ottani légi harcokban. Itt összesen 66 harci bevetést teljesített, amelyek során két légi győzelmet ért el MiG–15 vadászgépek felett. Koreából visszatérvén az éppen induló USAF Akadémia parancsnokának szárnysegédje lett, majd egyre inkább az űrrepülés felé kezdett orientálódni. Az 1960-as évek elején a Massachusetts Institute of Technology (MIT) egyetemére járt, és doktori címet szerzett űrtanból, azon belül is az témaköréből. Ezt követően az USAF a Gemini repülések mellé rendelte összekötőnek, ahonnan egyenes út vezetett az űrrepülések világába. 1962-ben még hiába adta be jelentkezését a NASA űrhajós válogatására, ám 1963-ban, a harmadik űrhajós válogatási fordulón – a kissé módosított, enyhített feltételeknek köszönhetően – sikerrel beválogatták az űrhajósok közé. Aldrin ezzel bekerült az éppen futó Gemini-programba. Ebbéli minőségében először a Gemini X tartalék pilóta kinevezését kapta meg, majd Elliot See és Charlie Bassett tragikus repülőbalesetét követő átszervezések miatt a Gemini XII ténylegesen repülő személyzetének pilótai kinevezését. 1966. november 11. és november 15. között egy rendkívül sikeres repülést mutattak be Jim Lovell parancsnokkal párban, még a meghibásodások miatt menthetetlennek tűnő helyzetből is sikert kovácsoltak, a Gemini-programban addig döcögősen haladó kísérletek mindegyikét sikeresen teljesítették. A Gemini sikere után következett az Apollo-program, ahol először az Apollo–9 tartalék holdkomp pilótai kinevezését kapta meg. Ezúttal is voltak kisebb nagyobb átszervezések, elsősorban az Apollo–8/Apollo–9 csere, másodsorban pedig Collins betegsége miatt. Ezek nyomán alakult ki a Neil Armstrong–Buzz Aldrin–Mike Collins trió, amely végül az Apollo–8 tartalék legénységét alkotta, aztán később ugyanez a trió kapta az Apollo–11, a holdra szállás ténylegesen repülő legénységének kinevezését. 1969. július 16-án startolt a világ első űrrepülése a floridai Cape Canaveralről, amely a Hold meghódításának céljával indult, és amelynek Buzz Aldrin holdkomp pilótaként volt részese. 1969. július 20-án Buzz Aldrin és Neil Armstrong Eagle hívójelű holdkompjukon sikerrel szálltak le a világon elsőként a -on, majd másnap szintén sikerrel teljesítették a világ első holdsétáját. A világon kb. 1 milliárd ember volt tanúja tévékészülékeken keresztül, ahogy Buzz Aldrin és parancsnoka a Holdon jár. A holdra szállás után Aldrin egy rövid ideig még a NASA kötelékében maradt, majd később visszatért az USAF-hoz, ahol az Edwards légitámaszponton székelő kísérletipilóta-iskola parancsnokságát bízták rá. Itt azonban beilleszkedési problémákba ütközött, majd rátört a vélhetően örökletes betegség, a depresszió. 1972. március 1-jén leszerelt a hadsereg kötelékéből, ám élete hanyatlani kezdett a csúcspontot jelentő űrhajós évek után. Depressziója teljesen elhatalmasodott rajta, az alkoholizmus is maga alá gyűrte. Viszonylag sűrűn vállal közszerepléseket, az űrkutatás rendíthetetlen támogatója és népszerűsítője. Járt mind az Északi-sarkon, mind az Antarktiszon. (hu)
- Edwin Eugene „Buzz” Aldrin, Jr. (Glen Ridge, New Jersey, 1930. január 20. –) amerikai űrhajós, az International Academy of Astronautics (IAA) tiszteleti tagja, Neil Armstrong után a második űrhajós, aki a Holdra lépett 1969. július 21-én. Emellett vadászpilóta, parancsnok a légierőben, mérnök. Aldrinnak több családi öröksége is van: elsősorban neve, „Buzz”, amelyet másfél évvel idősebb nővérétől örökölt, aki kisgyermekként nem tudta kiejteni a „brother” (öcsi) szót, helyette Buzzer, vagy röviden Buzz lett öccse megszólítása, amely egész életén át elkísérte olyannyira, hogy 1988-ban hivatalosan is anyakönyveztette. Másik családi öröksége a repülés volt. Édesapja pilóta volt az első világháborúban, így Aldrin számára a repülés mint közeg természetes volt, így az is természetes volt a számára, hogy a középiskola után a katonai repülés felé orientálódjon. Ennek szellemében jelentkezett a West Pointra, az USA Katonai Akadémiájára, ahol kiválóan teljesített, évfolyama harmadik legjobb tanulmányi eredményét nyújtva. Jó tanulmányi eredményénél fogva előjoga nyílt rá, hogy maga válassza meg, milyen alakulathoz kerül tényleges szolgálatra, és ő a légierőhöz kérte magát, vadászpilótának. Nem sokkal tanulmányai elvégzése után – már javában zajlott a koreai háború – Koreába vezényelték, és F–86 Sabre gépeken részt vett az ottani légi harcokban. Itt összesen 66 harci bevetést teljesített, amelyek során két légi győzelmet ért el MiG–15 vadászgépek felett. Koreából visszatérvén az éppen induló USAF Akadémia parancsnokának szárnysegédje lett, majd egyre inkább az űrrepülés felé kezdett orientálódni. Az 1960-as évek elején a Massachusetts Institute of Technology (MIT) egyetemére járt, és doktori címet szerzett űrtanból, azon belül is az témaköréből. Ezt követően az USAF a Gemini repülések mellé rendelte összekötőnek, ahonnan egyenes út vezetett az űrrepülések világába. 1962-ben még hiába adta be jelentkezését a NASA űrhajós válogatására, ám 1963-ban, a harmadik űrhajós válogatási fordulón – a kissé módosított, enyhített feltételeknek köszönhetően – sikerrel beválogatták az űrhajósok közé. Aldrin ezzel bekerült az éppen futó Gemini-programba. Ebbéli minőségében először a Gemini X tartalék pilóta kinevezését kapta meg, majd Elliot See és Charlie Bassett tragikus repülőbalesetét követő átszervezések miatt a Gemini XII ténylegesen repülő személyzetének pilótai kinevezését. 1966. november 11. és november 15. között egy rendkívül sikeres repülést mutattak be Jim Lovell parancsnokkal párban, még a meghibásodások miatt menthetetlennek tűnő helyzetből is sikert kovácsoltak, a Gemini-programban addig döcögősen haladó kísérletek mindegyikét sikeresen teljesítették. A Gemini sikere után következett az Apollo-program, ahol először az Apollo–9 tartalék holdkomp pilótai kinevezését kapta meg. Ezúttal is voltak kisebb nagyobb átszervezések, elsősorban az Apollo–8/Apollo–9 csere, másodsorban pedig Collins betegsége miatt. Ezek nyomán alakult ki a Neil Armstrong–Buzz Aldrin–Mike Collins trió, amely végül az Apollo–8 tartalék legénységét alkotta, aztán később ugyanez a trió kapta az Apollo–11, a holdra szállás ténylegesen repülő legénységének kinevezését. 1969. július 16-án startolt a világ első űrrepülése a floridai Cape Canaveralről, amely a Hold meghódításának céljával indult, és amelynek Buzz Aldrin holdkomp pilótaként volt részese. 1969. július 20-án Buzz Aldrin és Neil Armstrong Eagle hívójelű holdkompjukon sikerrel szálltak le a világon elsőként a -on, majd másnap szintén sikerrel teljesítették a világ első holdsétáját. A világon kb. 1 milliárd ember volt tanúja tévékészülékeken keresztül, ahogy Buzz Aldrin és parancsnoka a Holdon jár. A holdra szállás után Aldrin egy rövid ideig még a NASA kötelékében maradt, majd később visszatért az USAF-hoz, ahol az Edwards légitámaszponton székelő kísérletipilóta-iskola parancsnokságát bízták rá. Itt azonban beilleszkedési problémákba ütközött, majd rátört a vélhetően örökletes betegség, a depresszió. 1972. március 1-jén leszerelt a hadsereg kötelékéből, ám élete hanyatlani kezdett a csúcspontot jelentő űrhajós évek után. Depressziója teljesen elhatalmasodott rajta, az alkoholizmus is maga alá gyűrte. Viszonylag sűrűn vállal közszerepléseket, az űrkutatás rendíthetetlen támogatója és népszerűsítője. Járt mind az Északi-sarkon, mind az Antarktiszon. (hu)
|
