| dbo:abstract
|
- II. Fülöp (spanyolul: Felipe II; Valladolid, Kasztíliai Királyság, 1527. május 21. – San Lorenzo de El Escorial, Kasztíliai Királyság, 1598. szeptember 13.), Habsburg-házból származó spanyol király 1556-tól, majd portugál király I. Fülöp néven (portugálul: Filipe I) 1580-tól 1598-as haláláig. V. Károly császár és király egyetlen törvényes fia. Fokozatosan szerezte meg az irányítást apja birodalmában: 1540-től Milánó hercege, 1554-től Nápoly és Szicília királya, majd 1555-től Németalföld ura. I. Mária angol királynővel kötött házassága révén Anglia és Írország jure uxoris királya volt 1554 és 1558 között, ám nem koronázták királlyá és tényleges hatalommal sem bírt az országban. A Habsburg Birodalom felosztásakor nagybátyja, I. Ferdinánd magyar és cseh király örökölte a német-római császári címet, míg Fülöp a teljes Spanyol Birodalmat annak minden gyarmatával, valamint a németalföldi és itáliai (Milánói Hercegség, Nápolyi és Szicíliai Királyságok) területekkel. Uralkodása alatt robbant ki a németalföldi szabadságharc, amely részben a spanyol inkvizíció Németalföldre történő kiterjesztése, részben az országlása alatt többször (1557-ben, 1560-ban, 1569-ben, 1575-ben és 1596-ban) beköszönő államcsőd miatt történhetett meg. A mélyen vallásos Fülöp király Európa katolikus védelmezőjének tekintette magát mind az Oszmán Birodalommal, mind a protestáns reformációval szemben. 1584-ben aláírta a , amely a francia hugenották ellen vívott vallásháborúban finanszírozta az francia Katolikus Ligát. 1588-ban elindította a spanyol armadát a protestáns Angliába, amelynek célja I. Erzsébet királynő megdöntése és a katolicizmus újbóli helyreállítása volt. Negyvenkét éves uralkodása alatt a spanyol korona elérte hatalma csúcsát, így regnálására szokás úgy tekinteni, mint a Spanyol Birodalom aranykorára. 1580-ban anyja, Portugáliai Izabella örökségeként meg tudta szerezni a portugál királyi címet is, továbbá az oszmánok felett aratott győzelmével sikerült befolyása alá vonnia a Földközi-tengeri irányítást, tovább tudta terjeszteni gyarmatbirodalmát az Újvilágban, valamint kiemelkedően művelt uralkodóként és mecénásként komoly érdemeket tudott szerezni a kora újkori spanyol kultúra felvirágoztatásában. (hu)
- II. Fülöp (spanyolul: Felipe II; Valladolid, Kasztíliai Királyság, 1527. május 21. – San Lorenzo de El Escorial, Kasztíliai Királyság, 1598. szeptember 13.), Habsburg-házból származó spanyol király 1556-tól, majd portugál király I. Fülöp néven (portugálul: Filipe I) 1580-tól 1598-as haláláig. V. Károly császár és király egyetlen törvényes fia. Fokozatosan szerezte meg az irányítást apja birodalmában: 1540-től Milánó hercege, 1554-től Nápoly és Szicília királya, majd 1555-től Németalföld ura. I. Mária angol királynővel kötött házassága révén Anglia és Írország jure uxoris királya volt 1554 és 1558 között, ám nem koronázták királlyá és tényleges hatalommal sem bírt az országban. A Habsburg Birodalom felosztásakor nagybátyja, I. Ferdinánd magyar és cseh király örökölte a német-római császári címet, míg Fülöp a teljes Spanyol Birodalmat annak minden gyarmatával, valamint a németalföldi és itáliai (Milánói Hercegség, Nápolyi és Szicíliai Királyságok) területekkel. Uralkodása alatt robbant ki a németalföldi szabadságharc, amely részben a spanyol inkvizíció Németalföldre történő kiterjesztése, részben az országlása alatt többször (1557-ben, 1560-ban, 1569-ben, 1575-ben és 1596-ban) beköszönő államcsőd miatt történhetett meg. A mélyen vallásos Fülöp király Európa katolikus védelmezőjének tekintette magát mind az Oszmán Birodalommal, mind a protestáns reformációval szemben. 1584-ben aláírta a , amely a francia hugenották ellen vívott vallásháborúban finanszírozta az francia Katolikus Ligát. 1588-ban elindította a spanyol armadát a protestáns Angliába, amelynek célja I. Erzsébet királynő megdöntése és a katolicizmus újbóli helyreállítása volt. Negyvenkét éves uralkodása alatt a spanyol korona elérte hatalma csúcsát, így regnálására szokás úgy tekinteni, mint a Spanyol Birodalom aranykorára. 1580-ban anyja, Portugáliai Izabella örökségeként meg tudta szerezni a portugál királyi címet is, továbbá az oszmánok felett aratott győzelmével sikerült befolyása alá vonnia a Földközi-tengeri irányítást, tovább tudta terjeszteni gyarmatbirodalmát az Újvilágban, valamint kiemelkedően művelt uralkodóként és mecénásként komoly érdemeket tudott szerezni a kora újkori spanyol kultúra felvirágoztatásában. (hu)
|
